Szitanyomás

A szitanyomó eljárás keretre feszített, finom szövésű szitaszöveten, megfelelő módszerrel létrehozott sablonon, festékátnyomással végzett nyomtatás.
A szitanyomó technikát évszázadokkal ezelőtt Keleten – a japánok és a kínaiak – már alkalmazták. Emberi hajszálakból készített szitaszövedék felhasználásával textíliákat díszítettek. Az eljárást 1930 táján Amerikában kezdték el újra alkalmazni. Sokoldalú felhasználása innen veszi kezdetét. A szitanyomásnak művészeti és ipari válfajai ismeretesek. Az előbbi szerigráfia, az utóbbi Silk Screen, Siebdruck, ill. szitanyomás néven vonult be a köztudatba.

Szitanyomással bármilyen anyagra, lapos vagy hengeres felületű tárgyakra lehet nyomtatni.
A szitanyomó formákat vagy nyomósablonokat keretre kifeszített, finom szövésű szitaszövetre kézzel vagy fotomechanikus eljárással készítik.
A szitanyomó keretek anyaga fa vagy fém. A nyomósablon elkészülte után befogószerkezettel a célnak megfelelő, egyszerű nyomóasztalokba vagy szitanyomó gépekbe fogják be a nyomtatáshoz.
A szitanyomtatásnál nagyon fontos a választandó szitaszövet paramétereinek megfelelő kiválasztása. A paraméterek pontos ismeretétől függ az átvihető vonal- és rácssűrűség, a még kinyomtatható vonalvastagság és rácspont mérete, a kép élessége, az átvihető festékréteg vastagsága, valamint a sablon élettartama.
A szitanyomtatás legalkalmasabb a kispéldányszámú, egyedi nyomtatványok (pl. névjegykártya, pólók stb.) elkészítésére.